"Azért adtam ezt a címet... na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. Imádkozhatnék istenhez azért is, hogy a dühöm kitartson az utolsó pontig, de azt gondolom, ezt már mégsem kérhetem valakitől, aki nemlétében is hatalmasabb nálam; legyen a harag az én felelősségem.
Túlzás lenne azt állítani, hogy erre vagy arra az emberre haragszom. Pedig igaz lenne. Nincs ilyen ember, aki nem adott még okot a haragra vagy a gyűlöletre. A mizantrópiámmal kapcsolatban is pontosíthatok. Szeretem az embereket. De lehet, hogy ez is túlzás" - így kezdődik Gerőcs Péter első regénye. Az Én elbeszélő kegyetlenül őszinte vallomásában az emberi (alap) viszonyok törékenysége és hamissága tárul föl. Megrázó, pontos, élveboncoló könyv. És letehetetlen olvasmány.