"Ez a regény nem negatív utópia, bár a szereplők beszámolóiból egy olyan telep létrehozásának és működtetésének történetére derül fény, amely helyszíne lehetne egy elképzelt, jövőbeli kísérletnek. Csakhogy a helyszínek emlékeztetnek a mai Magyarországra: még a Rossz sem elemi erejű, inkább kisszerű és hamis. Mintha Vincze Sámuel jól szabott öltönyében egy Dosztojevszkij-hős kóvályogna egy dán dogmafilm díszletei között. Mindenki lelepleződik: a harmincas értelmiségi, a lelkes, ám valójában korlátolt huszonéves, a kiégett ötvenes egyetemi oktató és az ambiciózus fotóművész is. Kegyetlen tisztánlátással megírt látlelet ez a könyv, amelynek szereplőit mindnyájan ismerjük: egy ország romjai közt bolyonganak. Tévedéseik, vakságuk, fanatizmusuk vagy épp kiégett cinizmusuk a konkrét, apránként rekonstruálható eseményeken túl a történelmi ismétlődések mintázatára mutat rá. Ki ez a Vincze Sámuel? Mi történt valójában - próbálja kideríteni a regénybeli narrátor, amikor a szereplőket faggatja. Hol élünk? És egyáltalán, mi a fene történik velünk? Vagy nem történik, hanem csinálják - és mi hagyjuk? Te is, olvasó?" (Tóth Krisztina)