A mai naphoz nincsenek emlékeim

– Te is olyan vagy, aki a repülőn a szárnyat fotózza a felhők fölött?
– Soha nem ülök a szárnyak mögött.

Szentesi Éva új kötetének főhőse képzeletben repülőre száll, hogy fentről vizsgálhassa önmagát, a testét, az életét. A testi és a lelki traumák utáni létezést, az őt körülvevő világot, a véletlenek összefüggéseit (amelyek csak messziről tűnnek véletlennek). Hogy milyen a viszonya a férfival, akivel él abban a sokféle vonatkozásban, ami az újrakezdést jelenti.

Ahogy a mozaikszerű gondolatok összeállnak, kirajzolódnak egy olyan nő körvonalai, akin a közösségi média, a közvélemény elvárásai ejtenek sebet, sokkal nagyobbat, mint az egykori drasztikus műtéti beavatkozások. Mert mi marad nekünk, ha mindent megosztunk magunkról?

Felsejlik ezzel párhuzamosan korunk is, amelyben szinte minden pusztulásra ítéltetett, de ezt nem veszi észre senki – még főszereplőnk is csak az új niacinamidos krémet reklámozza, miközben darabokra hullik a civilizáció.

„Olyan szép vagy” – mondja a férfi.

Ő pedig mosolyog, és kihúzza magát.

Csigolyáról csigolyára göngyölíti fel a gerincoszlopát, mint egy rendes jógaszőnyeget, alapos nyújtás után. A végén kiegyenesedik, mint egy pálmafa, a levelei árnyékot vetnek a törzsére, amely vaskos és erőteljes, nem lehet kicsavarni. A férfi mögé lép, és megöleli hátulról. A hurkáit gyurmázza, finoman veszi a kezébe, a hegénél végigsimítja az érzékeny, mázszínű bőrt. Húsos redők a mellei alatt, belekapaszkodva a férfi, megcsókolja a nyakát. Még egyszer mondja: „Olyan szép vagy.”

Lassan kezdi elhinni.

Írjon véleményt a termékről