A per

A fordító előszava: Ebben a könyvben Franz Kafka: A per című regényének új magyar fordítása olvasható. A pert eddig Szabó Ede fordításában ismerhettük. 1963-ban jelent meg először a Nagyvilág című folyóiratban, majd 1968-ban könyv alakban, és azóta többször. Vajon szükség volt-e újabb fordításra, és ha igen, miért? Erre a kérdésre természetesen nem lehet egyértelműen felelni. Olyan szempontból nem volt rá szükség, ahogy szükség van egy új cipőre vagy egy új hídra. Az emberek döntő többsége nyilván azt sem hiányolná, ha A pernek egyáltalán nem volna magyar fordítása. Hát még ha van már egy minek akkor másik? Ráadásul Szabó Ede fordítása igen jó fordítás. Mint hivatásos olvasó és fordító a világirodalom vagy a német irodalom számos olyan klasszikus művét említhetném, amely soldcal inkább rászorulna új magyar fordításra, mint A per. Szabó Ede, akit még volt szerencsém személyesen megismerni mint az Európa Kiadó szerkesztőjét, érzékeny, művelt, sokoldalú irodalmár volt, s mint műfordító annak az iskolának a képviselője, amely a Nyugat nagy hagyományát a filológiai pontosság, az elmélyült szöveggondozás és a magyar nyelvhelyesség szigorú követelményeivel párosította. Ez az iskola ma már a múlté. 

Fülszöveg: Nagy íróknak elsősorban fő műveit tartja számon az irodalmi köztudat. Kafka fő művei közül elsősorban A per-t. "Valaki megrágalmazhatta" - így kezdődik a regény, s Josef K., a vádlott, ártatlansága tudatában büszke vádbeszédet mond a vizsgálóbíró előtt. A per azonban - melynek során soha senki ki nem mondja, hogy mi Josef K. bűne, hogy miért kell végül meghalnia - kizökkenti polgári hétköznapjainak megszokott kerékvágásából, segítségért kapkod, védelmet keres. Segítségre azonban sehol sem lel, sőt helyét is hasztalan keresi már a világban: a magány senkiföldjén él. A kapcsaiból kibomlott világrend, amelyben Kafka élt, bontakozik ki, akárcsak többi művében, szorongató erővel, lidérces látomásokban A per lapjain. A szinte klasszikusan tiszta stílus, a részletek ábrázolásának higgadt realista módszere megkapó kontraszthatásban fejezi ki a magányos, a magára hagyatott, kiszolgáltatott ember életérzését, amely századunkban egy haldokló társadalom tagjait gyötörte.

Írjon véleményt a termékről