Aetas Történettudományi folyóirat 2006/4

Államrendőrség és informátorai
Mint ismeretes, a Polizeihofstelle 1848 előtti magyarországi informátorhálózatának létszámára vonatkozóan jelenleg csak részadatokkal rendelkezünk, ráadásul ezek szinte sohasem a teljes állományra vonatkoznak, amely magában foglalja a fizetett és a nem fizetett, a közvetlenül a miniszterrel, Sedlnitzkyvel kapcsolatban álló és az itthoni hálózat feje, Ferstl alá rendelt ügynököket. Saját korábbi eredményeink szerint Sedlnitzky 1830-ban a Magyar Királyság területén 48-52 személlyel állt „titkos szolgálati kapcsolatban", Lábán Antal szerint 1835-ben 64 besúgó rendelkezett titkos azonosító jellel, végül ugyancsak saját kutatásaink szerint 1844-ben 54,1846-ban 87 informátor részesült a Magyar Királyság területén rendszeres, havi vagy félévi fizetésben. Az 1830-as adat tehát nem foglalja magában a közvetlenül Ferstl alá rendelt ügynököket, a 40-es évek közepére vonatkozó adatokban pedig nem szerepelnek a fizetésben nem részesülő informátorok, akik (egy-két tucatnyian vagy többen, de bizonyosan jóval kevesebben, mint a fizetett besúgók) feltehetőleg közvetlenül Sedlnitzkyvel álltak kapcsolatban, valószínűleg nem végeztek rendszeres megfigyelő tevékenységet, inkább ad hoc megbízásokat teljesítettek - Fischer Károly, Mukits Simon, Steinbach Ferenc és Vághy Ferenc például 1841 júliusában azt a felkérést kapta a minisztertől, hogy készítsen részletes jelentést a Pesti Hírlap tartalmáról, irányáról, fogadtatásáról. [...] Mindent összevetve, [...] a Polizeihofstelle minden rendű és rangú informátorainak a létszámát az 1830-as évek végén 100 körülire vagy inkább az alattira tehetjük.
Tanulmányok
Pajkossy Gábor: Egy besúgó Pesten a reformkor közepén (1839), 5-20.
Deák Ágnes: Besúgólisták a neoabszolutizmus korából, 21-44.
Farkas Katalin: A rendőrség és a magyar függetlenségi szervezkedések (1859-1866), 45-70.
Ugari János: Szoknyák, versek, viszályok (Egy lelkész kétszeres rangvesztése), 71-87.
Borbély János: Heinrich Hentzi Magyarországon („Sárkányölő Szent Györgytől" a „vaskísértetig"), 88-114.

Műhely
Gonda György: „...Egressy Gábor színész és Kossuth kormánybiztosa" (Egy év eseménytörténete – emigráció után...), 115-126.

Múltidéző
Bebesi György – Polgár Tamás: A „Virtuóz provokátor" (Jevno Azef, a legendás kettősügynök), 127-145.

Elmélet és módszer
Farkas Gyöngyi: Ügynökjelentések, kihallgatási jegyzőkönyvek, kérvények (A társadalomtörténet-írás lehetséges forrásai), 146-171.

Határainkon túl
„Én Magyarország nyugati szomszédainak kutatása felől érkeztem el a magyar történelemhez". Interjú Robert J. W. Evansszel (Az interjút készítette: Deák Ágnes), 171-175.
R. J. W. Evans műveinek bibliográfiája, 176-180.
R. J. W. Evans: Nyelv és államépítés: a Habsburg Monarchia esete (Robert A. Kann-emlékelőadás), 181-202.

Figyelő
Magyar történeti kutatások a Vatikánban (Tusor Péter: Magyar történeti kutatások a Vatikánban. PPKE-Gondolat, Budapest-Róma, 2004.) – Antal Beatrix, 203-205.
Demográfia és közigazgatás a hódoltságban (Dávid Géza: Pasák bégek uralma alatt. Akadémia Kiadó, Bp., 2005.) – Tomkó Viktor, 206-209.
A sokszor elveszett és visszanyert presztízs (A britek Magyarország-képének változásai) (British-Hungarian Relations since 1848. Edit by Lászó Péter and Martyn Rady. Hungarian Cultural Centre London-University College London, London, 2004.) – Bencsik Péter, 210-217.
Újvilági magyarok (Várdy Béla: Magyarok az Újvilágban. Az észak-amerikai magyarság rendhagyó története. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2000.; Várdy Béla-Várdy Huszár Ágnes: Újvilági küzdelmek. Az amerikai magyarság élete és az óhaza. Budapest, Mundus, 2005.) – Frank Tibor, 218-222.

Írjon véleményt a termékről