Álommúzeum - Írások a XX. századi orosz irodalomról

A kötet írásai az orosz irodalom- és kultúrtörténet meghatározó folyamatait mutatják be a XX. századelőtől napjainkig. Mind a tanulmányokban, mind az írói portrékban és műbírálatokban döntő a poétikai és az eszmetörténeti szempont összekapcsolása. A könyv vezérmotívumának M. Bahtyin egyik központi gondolata tekinthető, mely szerfalt a kultúra „hivatalosan megformált" és „hivatalosan nem megformált" rétegei között feszülő ellentmondások jelentős mértékben határozzák meg az irodalmi mű létmódját, s a „szubkulturális" rétegnek sajátos szerepe van az irodalmi emlékezetben. Ez különösen szembeötlő az orosz irodalom esetében, amely mind a mai napig nem számolt le teljesen azokkal az utópikus elképzelésekkel, melyek egyfelől a keleténél nagyobb szerepet tulajdonítottak az írónak és az irodalomnak, másfelől pedig az oroszokra oly jellemző lelkiség - melynek ősforrása a nem hivatalos, „kollektív" tudat (sőt tudattalan), lényegében a népi szubkultúra - teremtő-romboló erejének. Az Álommúzeum írói portréi az utolsó orosz misztikus költőitől, Alekszandr Bloktól kezdődően, Hodaszevicsen, Ahmatován, Tarkovszkijon, Brodszkijon, Venyegyikt Jerofejeven át az élő orosz írók és költök közül talán a leginkább ellentmondásos személyiségeket (és alkotói utakat) mutatják be: Jevgenyij Jevtusenkót, mint a szovjet korszak „utolsó" költőjét, Andrej Bitovot, aki jelenleg is a legkövetkezetesebben kísérletező író, Viktor Jerofejevet, aki jóval népszerűbb külföldön, mint hazájában és Jevgenyij Popovot, kinek életműve a publicisztika és a szépirodalom határán mozog, állandó témája az eleven múlt, a szovjet köznapok tudattalanja, A műelemzések és műbírálatok között a „magas irodalom" jelentős alkotásai mellett szerepel a nyugati mintájú és orosz tartalmi ún. „tömegirodalom" értékelése is. E hibrid műfajt veszik górcső alá a Pelevin- és a Radzinszkij-kritikák. Szó esik szintén a lágerirodalomról (Salamov), valamint az archívumok mélyén rejlő dokumentumokról (Sentafinszkij), melyek módosíthatják az egyes írói életművekről kialakult képet A kötet három utolsó tanulmánya Baka István költészetében az orosz kulturális eredők, illetve az orosz motívumok funkcióját elemzi. Baka, aki egyben az orosz költészet kiváló fordítója volt, saját versvilága és az orosz líra, a költői és a műfordítói szerep között olyan komolyan játékos, groteszk viszonyt alakított ki, amely mint versteremtő elv (lásd Sztyepan Pehotnij-ciklus) egyedülálló a magyar irodalomban.

TARTALOM

Álommúzeum
(Bejárat) 7
IRÁNYOK ÉS IRÁNYZATOK
A könyv és olvasója Oroszországban 17
Az orosz kultúra önreflexiója: kultúra és szubkultúra a XX. századelő irodalmában 33
A paraszti ellenkultúra és a mai orosz irodalom szubkulturális metatextusa 43
Apokalipszis - 1917 52
A pétervári irodalom végnapjai 65
ÍRÓI PORTÉK
Az utolsó orosz misztikus költő: Alekszandr Blok 83
A klasszikus rózsa hadészi hűvössége 95
A fekete gyűrű 101
Arszenyij Tarkovszkij költői világa 108
Joszif Brodszkij: a száműzetés modern mítosza 115
Kívül tágasabb (Joszif Brodszkij és Jefion Etkisd ügye) 127
A posztmodernen innen és túl: Andrej Bitov 135
Venyicska mítosza 141
Viktor „teste", avagy az orosz posztmodern vége 147
A szovjet köznapok tudattalanja: Jevgenyij Popov 154
A szovjet korszak utolsó költője: Jevgenyij Jevtusenko portréja 162
ÉLMÉNYEK, MŰVEK, VITÁK
Alekszej Remizov: Testvérek a keresztben 177
A beszélgetésben fölnyíló igazság regénye 187
Kolima 194
Az elkobzott lelkiismeret dokumentumai 199
Puskinland 203
Moszkvai saga 206
Rémtörténetek kis alattvalóknak 212
Nemkóla - Nyikola nyakolaja 217
BAKA ISTVÁN: „OROSZVERSE"
A költő és műfordító szerepcseréje 223
Yorick pokla 236
Baka István: „oroszverse" 249
Álommúzeum
(Kijárat) 263
A tanulmányok és kritikák eredeti megjelenésének adatai 269

Írjon véleményt a termékről