„Ezen a tájon érezzük a múltat, a történelmet, falvaiban a századok paraszti kultúráját, mely már lassan a múlté. Mindenki úgy gondolná, nincs ennél könnyebb, hatásosabb feladat, mint ezt megörökíteni. Ez a látszat nagyon csalóka. A tó szeszélyes, a legszebb napokon párába burkolózik, a kis elhagyott templomok, a régi romok nehezen adják sajátosan jellegzetes képüket. A táj lelke csak a megfelelő helyről bontakozik ki és a világítás sokféle lehetőséget ad, de meg kell találni a legalkalmasabbat. És sokszor éppen a legegyszerűbb a legszebb, a legjellegzetesebb. Szelényi Károly fotóinak éppen ez a varázsa. Egyszerű, ahol az egyszerűség éppen a legkifejezőbb. De tud összefogottan komponálni, több motívumot képpé kovácsolni. Ha kell, különleges effektusokat felsorakoztatni. Szelényi Károlynak olyannyira birtokában van a színes technika, hogy kedvére játszik vele. Őt mint kiváló műtárgyfotóst ismertük meg, aki szinte életre keltette a holt anyagot. Most úgy érezte, ki kell lépnie a szabad ég alá és a műtárgyakat a szabadban keresni meg, a tájjal egybehangolva.”
Kálmán Kata (1976)