Id. Magyar Bálint, a volt oktatási miniszter édesapja, akinek jeles felmenői a „nemzeti teátrum” megteremtésének kiemelkedő alakjai voltak, a 20. századi színházi igazgatás egyik legsajátosabb sorsú alakja.
Miután színháztörténeti doktorátust szerzett a budapesti egyetemen, háromévi állástalanságot követően tisztviselő gyakornok lett 1934-ben. Utóbb a második világháború idején az Opera titkára, 1945-től 10 éven át a Nemzeti Színház titkára, végül pedig 1955–1958-ban a Vígszínház igazgatója. Három évadra terjedő irányítása idején a nagy múltú teátrum a nehéz politikai körülmények ellenére az ország vezető színházává vált.
De ez a nagy siker bukásra volt ítélve. Az önálló döntési jogkör érvényesítésére törekvő polgári származású igazgatót rövidesen leváltotta az Aczél-adminisztráció. E három év szívbemarkolóan megható és izgalmas fordulatoktól sem mentes története ez az emlékezés-kötet.