'Csillaghoz kötöttük szekerünk' - Balázs Ferenc levelei Christine Frederiksenhez

Ez a termék a készlet erejéig csomagban is kapható, extra kedvezménnyel! Részletek itt. Ha a link nem működik, a csomag már nem rendelhető.

Balázs Ferenc és Christine Frederiksen levelezését levélformába öntött regényként is olvashatjuk. Egy távozások és találkozások izzásában alakuló, nagy, tiszta szerelem regényeként. Olvashatjuk fejlődésregényként is. Balázs Ferenc mindenre nyitott, mindenre kíváncsi, ugyanakkor nem marad meg a benyomásoknál, mindenről véleményt formál magának. Ha az első oldalaknál megmosolyogjuk a fiatalos hévvel és komolysággal kifejtett gondolatokat a későbbiekben döbbenten figyelhetjük, hogyan próbálja kétségbeesett küzdelmek árán megvalósítani ezeket.

Balázs Ferenc (Kolozsvár, 1901 – Torda, 1937) erdélyi magyar író, költő és unitárius lelkész. Közösségszervező és társadalomformáló munkássága messze túlmutatott a két világháború közötti korszak világnézetein. Gépészmérnöknek készült, de egy fiatalkori tüdőfertőzés gyógyítására az orvos falusi levegőt ajánlott. Így terelődött figyelme a falu felé, ahol akkor az értelmiségi számára csak a gazdatiszti és a papi állás kínálkozott. „Jobb a falu szolgája lenni, mint a grófé” – írja később, s ezzel a meggondolással iratkozik be az unitárius teológiára. Papnövendék korában megteremtője volt a Tizenegyek antológiájának, itt Jancsó Béla, Kacsó Sándor, Kemény János, Tamási Áron oldalán jelentkezett. Egyházi ösztöndíjjal sikerült az angliai Oxfordban és az Egyesült Államok-beli Berkeleyben négy évig (1923-27) tanulmányokat folytatnia. Amerikában mint egy békekaraván tagja előadásokat tartott, hangversenyeket rendezett, agitált és írt angol nyelven. Ázsián át tért haza Kolozsvárra, beutazva Japánt, Kína egy részét, Indiát és Palesztinát.

Föld körüli vándorútjáról írta Bejárom a kerek világot (1923-1928) című munkáját. A szokványos útleírásoktól eltérően azt mondja el, hogyan talált önmagára és dolgozta ki – három földrész országait megismerve – egy új társadalom tervét, mely tagadása az ipari kapitalizmusnak és leginkább Rabindranáth Tagore elgondolásaihoz igazodik, akivel, valamint Gandhival, erről személyesen is beszélgetett.

Ezzel a tiszta lelkiismerettel foglalta el hazatérése után az első neki felajánlott állást: bennlakási felügyelő lett a székelykeresztúri unitárius főgimnáziumban. Amellett ifjúsági konferenciákat rendezett, megindította a Kévekötés című ifjúsági lapot, egyik alapítója volt az Erdélyi Fiatalok című főiskolás lapnak. Ugyanakkor a Korunkban is cikkei jelentek meg, és a Falvak Népe terjesztéséért egyházi főhatósága eljárást indított ellene. Igazi munkaterületét azonban Mészkőn nyerte el, ahol 1930-ban megkezdte lelkészi működését, és ott maradt haláláig.

Az erdélyi irodalom ideológusának és szervezőjének indult, de amint a világ kitárul előtte, búcsút mond az irodalomnak, fontosabbnak tartja a társadalom anyagi és erkölcsi megújítását, s csak akkor tér vissza az irodalomhoz, amikor már a betegség nem hagyja társadalmi téren tevékenykedni. A fiatalkori mesék és versek éppen úgy, mint regénye és publicisztikai írásai, faluszervező tevékenységével kapcsolatosak. 

Írjon véleményt a termékről