Einstein a teremtést olvassa - Naplók naplója

Tőzsér Árpád naplói negyedik kötetének a címe kihívóan a filozófiai igényt célozza. A kötet maga a 2005-2007-es évek feljegyzéseit, a költőnek a napi eseményekhez fűzött megfigyeléseit, észrevételeit, de mindenekelőtt az olvasmányélményeihez és saját írásaihoz, verseihez fűzött gondolati-bölcseleti reflexióit tartalmazza. Ezekben az években születik a szerző Faustus Prágában című terjedelmes drámai-gondolati költeménye s a Csatavirág című, szintén erősen gondolati töltésű verskötete, amelyekben az egzisztencia, a szubjektum "elvegyülni vagy kiválni" jellegű vívódásain kívül mintha a filozófia versnyelvének az újrateremtése is izgatná, foglalkoztatná Tőzsért, aki valószínűleg Derridával együtt vallja: A filozófiát irodalomként, az irodalmat filozófiaként kell művelni. Naplójában jelene, múltja, a személyes életének és a közéletnek a történései, kísértő emlékei, eszméi a "vagyok tehát gondolkodom" fordított racionalizmusán keresztül kerülnek a papírra.
S ha mindehhez hozzátesszük a "naplónak mint a történetmondás formájának", továbbá az egykori valóságos naplók mai "felülstilizálásának" a leleményét (aminek eredményeképpen az itt lehetséges olvasat mintegy harmadik minőségként lebeg a jelen és múlt között) s a szövegben előforduló, mindenkor hiteles dátumok, nevek, alakok, események és helyzetek felkavaró dokumentumértékét, akkor azt kell mondanunk, hogy a tőzséri naplósorozat negyedik kötete is annak a fordulatos naplóregény-folyamnak a szerves folytatása, amely 2008-ban, az emlékezetes Szent Antal disznajával kezdődött el.
Végső soron az Einstein a Teremtést olvassa olyan naplóvá stilizált önéletrajzi regény, amely a napló mint narratíva keretén belül a prózaműfajok (jegyzet, esszé, filozófiai traktátus, olvasónapló, elbeszélés stb.) legváltozatosabb formáival él, s a tárgyi közlendőn túl így formai-szellemi izgalmakban is bővelkedik.

Írjon véleményt a termékről