"Ezen a félázsiai peremvidéken, az akkori Litván Nagyhercegség (mai Belorusszia) területén egy Mir városka melletti faluban született Maimon Salomon valamikor 1751 és 1754 között. A pontos évszám a mai napig vita tárgya; ő maga sem életrajzában, sem más írásában nem említi. Egy biztos: az átlagnál nem csak intelligensebbnek, de egyenesen ilujnak, vagyis Talmud zseninek, csodagyereknek született. Így aztán nem lehetett kétséges, hogy önéletrajzában a zsidók három osztályát megkülönböztető Maimon melyik osztályba fog tartozni: semmiképpen nem a nagy többséget alkotó elsőbe, a tanulatlan dolgos emberek közé, de nem is a rabbik, hitszónokok, bírók és tanítók alkotta számos elithez. Ritka tehetsége a közösség által csodált és kényeztetett szent semmittevők között jelölte ki a helyét (...)
A filozófiatörténet Maimon jelentőségét a kanti kritikai idealizmus, valamint a főként Fichte, Schelling és Hegel nevéhez köthető spekulatív idealizmus közötti katalizátor vagy közvetítő szerepében látja. Mondott idealisták a teljesség megértésére tett kísérleteiket nagy, átfogó gondolatrendszerekben hagyták ránk, Maimon ezzel szemben saját maga által 'Nicht-system'-ként jellemzett életművét. Kritikusai szerint, miközben talmudi neveltetésénél és alkatánál fogva is a kíméletlenül fontos analízis nagymestere volt, a szellem ezzel ellentétes mozgásához, a szintézishez kevés affinitást mutatott. A Maimonideszbőll, Spinozából, Leibnizből, Wolffból, Hume-ból és Kantból összedolgozott filozófiája egy szerves szintézis helyett csak afféle ideiglenes koalíció volt, masszív épület helyett inkább egy szekercével összerótt gerendaház." (Salamon János)