Eva Grlic Budapest mellett született 1920-ban, Szarajevóban nőtt fel, Zágrábban ment férjhez. Már túlélte a második világháborút, de még nem járta meg Goli Otokot, a Tito rendszer Gulágját, amikor be kellett mutatkoznia lányának, akire - amíg az anyja a partizánok közt harcolt - valaki más vigyázott. Haláltáborokban gyilkolták meg, akiket szeretett, s akiknek eszmetársa volt, azokat is. Emlékezéseiben igazi osztrák-magyar monarchiai sors elevenedik meg, amelynek legotthonosabb polgárai zsidók voltak, s akik összeéltek a sokfajta néppel és kultúrájukkal, akik közé sorsuk vetette őket. A zsidó másság, a monarchiai többkultúrájúság kitűnő pozíció arra, hogy hősünk a jugoszláviai tragédiát egyszerre belső és külső szempontból élje elbeszélje és elemezze. A könyv utolsó, a 90-es évek még ma sem lezárt háborújáról szól - ez hívta elő az emlékezés folyamatát. S míg ezt az utat megtesszük rendkívüli egyéniségű narrátorunkkal, Eva Grlic-tyel, az ő életén keresztül jobban megértjük a jelenleg is leállíthatatlan háború okait és indulatait - amely ama szarajevói pisztolylövéssel kezdődött, s amely már túlgyűrűzött a második milleneumon is.