Esélyeink a túlélésre

Ma, 2018.10.29-én, amikor a reggeli meleg eső után kisütött a nap, és 22-26 fokos hőmérséklet várható, azt gondolom, mindenkinek akarva-akaratlan eszébe jut a klímaváltozás. Emlékszem, gyermekkoromban, ilyenkor már rég felhúztuk a fóliát a vázra, hogy ne fagyjon el a krizantém. Voltak -10 fokos napkelték, a mai kb. +12 volt, de tegnap valahol hőmérsékleti rekord dőlt 16.6 fok napi minimummal, és egy másik településen, több mint 27 fokos maximummal. Elgondolkodtató. Ahogy a nyári, soha nem látott hosszúságú hőhullám és aszály is az. Ma már nincs épeszű ember, aki kétségbe vonná a klímaváltozás tényét. A kérdés mindössze az, időben tudunk-e tenni ellene valamit, mert ha nem, nagy lesz a baj. Régebben olvastam valahol egy teóriát, miszerint egy kultúrának kb. 20000 év kell, hogy olyan szintre fejlődjön, amikor már képes elpusztítani önmagát. Most nagyjából ott tartunk.