A szerző nevelési regényében egy beteg és orvosa viszonya, a gyógyulási folyamat áll központban. A kötetet olvasva azonban eldönthetetlen, hogy álom, hasadt tudat vagy a regény valósága szüli-e a skizofren pszichiáter alakjait. Azt vesszük észre, hogy nevelődés helyett sokkal inkább az álom és a terápia körül kialakuló szövegháló, az alatta és felette nyíló, hátborzongató, mályvaszínű világ az, ami meghatározó, s az ekörül burjánzó nyelv.