Lázár Ervin kedves meséje egy apa és fia beszélgetését mutatja be. A kisfiú meglepő kérdésén az apa elgondolkodik és elképzel egy elegánsan öltözött diplomatatáskás alakot, aki beáll a térre a gyerekek közé focizni. “Tulajdonképpen miért lenne idegen Istentől a játék? Hogy is írta József Attila? Ha a téren játszanak a gyerekek, Isten közöttük őgyeleg. Miért ne? Nagy elhatározással fölállok. Rányitok a fiamra. - Gondolkoztam a dolgon - mondom eltökélten -, Isten igenis szokott focizni.”
A keménytáblás mesekönyv minden lapját Kőszeghy Csilla teljes oldalas színes illusztrációi díszítik.
Fülszöveg: „Apu, Isten szokott focizni?" – A gondterhelt felnőtt először nem veszi komolyan kisfia kérdését, de ahogy lassan belemegy a játékba, eljátszik a gondolattal: mi lenne, ha Isten tényleg futballozna, és beállna a magyar válogatottba? A történet végén az író arra kéri, hogy ha már köztünk jár, ne csak a csetlő-botló csapaton segítsen: „Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd a vállunkra a kezed." A Móra Kiadó Lázár Ervin újraillusztrált, klasszikus mesegyűjteményei és meseregényei mellett egy képeskönyvsorozatot is útjára indít, amelynek a Foci az első darabja – Kőszeghy Csilla kollázsaival.