Gedő Ilka (1921–1985) tehetséges, bátor és szuverén alkotó volt, aki csendben és együttérzéssel tanúskodott az emberi életről, a szenvedéssel és zajos változással teli világról. Az album végigkíséri a művész fejlődését az eleven juveníliák és érett grafikai művek világától egészen a kis méretű, finom, absztrakt, de az ábrázolással nem teljesen szakító festmények roppant érzékenységű univerzumáig, amelynek varázslatos színvilága magával ragadja a nézőt. A kötet bevezetőjét megíró Hajdu István olyan művészről rajzol árnyalt portrét, aki megtagadta a beskatulyázást: „Gedő Ilka a huszadik századi magyar művészet egyik legjelentősebb, egyben legkevésbé ismert művésze. Bár fiatal kora óta szoros kapcsolata volt kortárs képzőművészekkel, művészettörténészekkel, írókkal és filozófusokkal, egyetemes értékű életműve mégis társtalan, s valószínűleg ez az oka annak, hogy munkássága jószerivel máig feldolgozatlan. Életműve ugyanis nem variációja kortársi művészeti gesztusoknak. Ha így lenne, az analógia lehetősége mindenképpen segítené az interpretációt.”