"Songe úr azt mondja, a jelen pillanat mindig felkínálja magát. Eddig ismeretlen pillanat. A jövő felé forduló fiatalság és a múltba révedő öregség közötti átmeneti időszakban élünk. Nyakon csípni ezt a pillanatot és megtartani vagy megsemmisíteni, egyre megy.
Még hozzáfűzi csak a legnagyobb óvatossággal lehet célt érni. Az óvatosság azt is jelenti megvetni minden befejezett formát és közben pillanatra sem elhagyni a művészet síkját, sőt még jobban ott lenni mint valaha. Ezt majd megmagyarázni később az okok keresésénél. Vagy inkább nem magyarázni meg. Merthogy Songe úr költő..."