"Kóválygok, nem találom a helyem. Felmegyek a Margit hídra - segítségért fordulok a folyamhoz? Vagy csak a hídhoz? Esetleg a Margitszigethez? Én is eljutottam valaminek a végére, anyámmal együtt. Nincs tovább? Mintha sok mindennek vége szakadna most. Kapcsolatoknak is például. Elkezdődik-e valami új, más? Anyám szenvedése, betegsége még magányosabbá tesz.
Anyám királynői utasítgatásai szemmel és felemelt ujjával: ennek 1 ezret, annak 2 ezret adjak.
'Ölj meg' - kéri. Nem hallja senki, csak én. Halkan mondja. Pulóveremről le akarja venni a pölyhöket. 'Már nem tudom...' Zavaromban mindent megköszönök neki. 'Én is' - feleli. Ül az ágy szélén, kanalazza a levest, de folyton el akar dőlni. Visszakapaszkodik."
Van-e benne szeretet? Szereti-e valójában az anyát? - kérdezi újra meg újra Györe Balázs új regényének elbeszélője. Ezekre a kérdésekre nem találja - magában - a választ, de ott van mindvégig az édesanyja mellett. Az utolsó pillanatig.
Megrendítő könyv.