Włodzimierz Odojewski a XX. századi lengyel prózaírók egyik legnagyobbika. 1930. június 14-én született Poznańban, szociológiát tanult a poznańi Adam Mickiewicz Egyetemen. 1947-ben költőként indult. 1948-tól újságíróként, majd 1956–59 között a „Nyugati újság” főszerkesztő-helyetteseként dolgozott Poznańban. 1960-tól a Varsói Rádió irodalmi rovatának szerkesztője. 1973-ban emigrált, és annak megszűnéséig a müncheni Szabad Európa Rádió lengyel adásainál – a kulturális rovatnál – dolgozott. Jelenleg Münchenben és Varsóban él. Magyarul 1966-ban jelent meg Menedéksziget című regénye Kerényi Grácia fordításában. Emigrálása előtt tizenkét regénye jelent meg Lengyelországban, majd Franciaországban és Nyugat-Németországban is számos. 1990 óta Varsóban pedig a Twój Styl kiadónál nyolc. Munkássága a magyar prózában Mészöly Miklóséhoz hasonlítható. Műveinek fő témája a háború és a szerelem. Kritikusai „Ukrajna bárdjának” is nevezik, mert műveinek színtere a határvidék (a Kresy, mely fogalommá vált a lengyel kultúrában), ahol együtt éltek lengyelek, ukránok és zsidók. Ukrajna, mint a XIX. századi lengyel romantikusoknál, nála is a nemzeti konfliktusok színtere. A háború mint a világvége víziója jelenik meg műveiben, melyből nincs újjászületés, mert a lengyel Ukrajnát, a határvidéket elpusztítja a történelem. Ugyanez a motívum szerepel az emigrációban megjelent regényeiben is. A katyni regény – számos önéletrajzi szála mellett – a lengyel történelem megdöbbentő tragédiájának állít emléket.