Herder tudománya – Az elgondolhatóság határain

Az 1800-as századfordulót megelőző és követő évtizedek tudásrendje sokkal nyitottabb volt a fikciókra, a képtelen lehetőségekre és az átmeneti megoldásokra, mint a későbbi modern tudományoké. Olyan korszak volt ez, a melynek mozgalmasságában nagyon különböző világértelmezések csúsztak össze, s a legkülönbözőbb elképzelések fértek meg egymással. Ezt gazdag és ellentmondásos diszkurzív teret nem szükséges, sőt nem is szabad csupán majdani meghaladottságában szemlélni, hanem érdemes a szövegek szintjén tetten érhető produktivitásában megragadni. Hisz a múltbéli gondolatok nemcsak tárgyuk, de tényük üzenetét is hordozhatják.

Az említett korszakküszöb jellegzetes szerzőjének tekinthető Johann Gottfried Herder (1744-1803) is, akinek különböző tájékozódási területei, sokat emlegetett ellentmondásai és következetlenségei felfoghatók egy lehetőségei határaihoz ért polihisztor ''utolsó'' megnyilvánulásaiként, s olvashatók a ''már nem'' és ''még nem'' tapasztalatának kifejeződéseként: ahol az elgondolhatóság határai áthágásuk észrevétlen megtörténtében vagy szembeötlő elmaradásában mutatkoznak meg a legélesebben.
Jelen kötet Herder életművét nem csupán a magyarságot érintő híres-hírhedt ''jóslata'', s nem is csak közismert irodalmi és nyelvfilozófiai elképzelési kapcsán mutatja be. Olyan témák felől is megközelíti, mint a filozófikus természetrajzi érdeklődése (és intuitív ''evolucionizmusa''), vélt vagy tényeges nacionalizmusa (illetve a posztkolonializmust megelőlegező gyarmatosításkritikája), továbbá antropológiai megalapozású művészetelmélete s végül a későbbi szabadkőműves rituálét is befolyásoló maszonikus írástevékenysége.

 E négy tudásterület - természettudomány, ideológiakritika, esztétika és társadalomelmélet - vizsgálata egyúttal teljesebbé teheti annak a korszaknak a portréját is, amelynek sokszor akaratlan nyitottsága századelőnk gondolkodásában is mintaadó lehet.

Írjon véleményt a termékről