Legyen az elbeszélés tere tetszés szerint egy idegen nagyváros valamely szürke és mégis sokatmondó lakóháza, a kávézók homálya vagy egy elfeledett kisváros fülledt légköre, e szövegekből mégis mintha ismerős helyek és arcok köszönnének vissza az olvasóra. A szerző a tömörítés mestere – az emberi sorsokat, a hétköznapok groteszk szituációit a színház vagy a filmművészet szuggesztív eszközeivel tárja elénk.
Silvester Lavrík novellái több vonásukban is közelítenek a dráma műfajához, ami elsősorban a cselekmény belső drámaiságában, valamint a párbeszédkezelésben nyilvánul meg. Történeteit finom, helyenként kíméletlen iróniája és elbeszélő tehetsége teszi élvezetessé.
Jelen kötet az eddig megjelent prózai munkái (Allegro barbaro, 2002; Zlodeji, [Tolvajok, 2005]; Perokresba [Tollrajzok, 2006]) közül az első két kötet novelláiból nyújt válogatást.