Az író azt mutatja meg, hogyan torzul el torz viszonyok közepette minden emberi érzés. Katánghy Menyus alakját először egy karcolatban hívta életre, s képviselővé válásáig írta meg hősének pályáját. Két évvel később A körtvélyesi csíny címmel újabb választási "cselfogását" örökítette meg. A két elbeszélést csak később fogta egy kötetbe azonos címmel: Két választás Magyarországon. A hangsúly a jellemrajzon van: maga a cselekmény elhasznált, jellegtelen, hírlapokból szedett, esetleg Dickenstől kölcsönzött motívumokból épült. Katánghy feudális úri előítéletekkel élve akar felülmaradni a másfajta törvényekhez igazodó polgári világban is, s így törvényszerűen lesz parazitává, az élet hamisjátékosává. Főhősének jellemét, egyéniségét rajzolva Mikszáth itt egyértelmű ítéletet nem mondott. Stílusában legfőbb ellentmondása tükröződött. Jól látta a kiegyezés úri társadalom elposványosodott életét, de jövőt idéző társadalmi eszmények híján némi legyintő cinizmus is belopakodott művészetébe; vállat vonó egykedvűségre késztette a tehetetlenség érzése.
"Bármit veszek kézbe Mikszáth Kálmántól, az csak jó lehet. Ezt már korábban is megállapítottam magamban, de ezzel a regénnyel ismét megerősödött az íróba vetett bizalmam. Egyszerűen nem tud rosszat írni. A Két választás Magyarországon egy remek humorú, nagyszerű stílusban megírt társadalomkritika, ami nem csak rámutat a (ma is aktuális) problémákra, de annyira színesen és elevenen írja le őket, annyi életet és humort csempész a szereplőkbe, hogy végül nem tudtam nem kedvelni őket." (forrás: moly.hu/dre)