E kötetben Féja Géza írói portréi, irodalmi műveket, színdarabokat bemutató írásai és kritikai vitacikkei kaptak helyet. A száznál több írás a 20. század első felének magyar irodalmához kötődik; a századforduló tájától 1944-ig tart a felölelt idő. Csupán a kötet legutolsó darabja, a Kós Károlyra emlékező Lelkek párbeszéde kapcsolódik századunk második feléhez: 1977-ben született. A kritika feladata című fejezet a kor kultúrpolitikájának, egyes korabeli irodalmi törekvéseknek és csoportoknak a vizsgálata.
A Jóslások Magyarországról azokkal foglalkozik, akik Ady Endrétől Móricz Zsigmondig a század eleji magyar élet gondjaival tusakodtak. A Népi írók, falukutatók című fejezet a Féja Géza egykori küzdő- és pályatársairól szóló írásokat gyűjti össze. A Színház és társadalom című fejezet elsősorban a népi dráma kibontakozását példázó színművek, ismertetését tartalmazza. A záró Duna-táji vallomások fejezete zárja a kötetet. Erdély és Felvidék kiemelkedő magyar íróit, irodalmi életét, kulturális törekvéseit mutatja be, az egymás mellett élő népek közös sorsát, egymásra utaltságát hangsúlyozva. (Féja Endre)