"Mészöly Miklós Elégiája a modern magyar irodalom nagy költői alkotásai közé tartozik. Ez a könyv terjedelmű tanulmány, amelynek szerzője az irodalmi elemzés tüzetességét és a kommentár időnkénti személyességét nem tartja egymástól idegennek, voltaképpen ezt az állítást igyekszik elfogadtatni az olvasóval. Egy mű kommentárját természetesen nem lehet és szabad kizárólag a szóban forgó alkotásra szűkíteni: sok-sok összefüggés szálán kapcsolódik majd a Mészöly-életmű sok más alkotásához is, sőt adott esetekben egyebekhez is.
A feladat azért is kényes, mert az olvasók többségének tudatában Mészöly elsőrendűen elbeszélő, prózaíró, és csak kevesen tartják számon kitűnő esszéit, drámáit - verseiről pedig elvétve beszélnek. Talán ő maga is meggátolta, hogy verseinek értékeiről evidens módon lehessen szólni, értekezni. A szó szoros értelmében valóban nem volt 'költő', lírikus, ezt a szerepet - szerkesztőihez írott levelei igazolják ezt! - ismételten elutasította, és többször szinte mentegette magát, hogy verseket is ír." - írja könyvének bevezetőjében Fogarassy Miklós. Alapos elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy Mészöly Miklós elégiája nem hagyható figyelmen kívül sem e klasszikus életmű értelmezésében, sem a magyar líra értékelésekor.