"Benkő Krisztián az irodalomelmélet és filológia teljes vértezetében lép az olvasó elé: választott korszakának, a magyar romantikának igazi tudós ismerője. Ami könyvét mégis rokonszenvessé teszi: e vértezetet nem páncélként használja."A kötet a szerző és az olvasó kölcsönös irányvesztésével együttjáró de Man-i irónia tapasztalatát követi nyomon a 18-19. századi magyar irodalomnak, művészetnek és a korszak hatástörténeti alakzatainak értelmezése során - a romantika egyik legfőbb hozadékának az egység, az önazonosság és az eredendő jóság képzeteivel körülírt felvilágosult emberkép megrendülését tekinti.