Ha csak elkezdem a mesét, mindenki tudja folytatni:
„Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném..."
Fazekas Anna legismertebb verses meséje. Német, cseh, orosz és kínai nyelvre is lefordították az őzgidácska szívhez szóló történetét. Van aki szerint giccses, van aki népmeséhez hasonlítja, de az biztos, hogy 1952-es első kiadását (Minerva Kiadó) további húsz követte, sikere azóta is töretlen, nevezhetjük az óvodások "kötelező olvasmányának" is!
Kisgyerekként az állattörténet fogott meg, a sérült gida gyógyulása örömmel töltött el, a mesében az emberek jóságosak, segítenek a rászorulókon. Felnőttként újraolvasva, az elengedés motívuma került előtérbe, bízz benne, engedd el, és te is boldogabb lehetsz ettől, a te sorsod is jobbra fordulhat.
Róna Emy kétféle illusztrációt is készített a meséhez. Ebben a világos barna borítójú, keménykötéses mesekönyvben gyönyörű festményeit találjuk. A festményekből több illusztráció készült, mint a rajzokból, így a könyv picit vastagabb lett a zöld borítójú változatnál: 20 oldalas.
A kiadás különlegessége, hogy a borítója stancolt, azaz egy kerek kivágás, "ablak" található rajta, amin a kiskunyhó látszik át, előtte a néne, ahogy épp egy kicsinek meséli a történetet.