Régi magyar helynévadás

A magyar nyelv első írásos emlékei a korai ómagyar korból valók, amelyet a honfoglalástól a 14. század közepéig szokás számítani. Ebből az időszakból mindössze négy rövidebb magyar nyelvű szöveget ismerünk, amelyek összesen alig több mint félezer szót tartalmaznak, de latin nyelvű dokumentumokban további magyar szavak tízezrei maradtak ránk. Ezekben az ún. szórványemlékekben elsősorban nevek, illetve helyeket és személyeket jelölő kifejezések találhatók. Közülük – gazdag és sokrétű forrásértéküknek köszönhetően – elsősorban a helynevek keltették fel a kutatók érdeklődését. E nyelvi elemek vizsgálatával elsősorban nyelvtörténészek foglalkoztak, eredményeik azonban nemcsak a magyar nyelv történetéről alkotott képet gazdagították, hanem más történeti tudományokét is, főképpen a Kárpát-medence település- és etnikumtörténetét érintően.

E hatalmas nyelvi forrásanyag átfogó feldolgozására azonban mind a mai napig nem került sor, ráadásul az ezekhez kapcsolódó tudományterületek jó ideje magukkal hurcolnak napjainkra már meghaladott elméleteket és ma már nem helytálló ismeretanyagot is. A helyzetet tovább súlyosbítja az is, hogy az itt tárgyalt kérdésekben – gyakran a magyar őstörténet problematikájához is kapcsolódóan – dilettáns munkák is rendre felbukkannak.

E könyv szerzői, a Debreceni Egyetem oktatói arra vállalkoztak, hogy a régi magyar helynévadás rendszerét áttekintve új megvilágításba, új tudományos perspektívába helyezzék ezt a rendkívül értékes forrásanyagot. Munkájukban minden eddiginél nagyobb hangsúllyal szerepel a magyar nyelvű szórványok nyelvtörténeti hasznosításának módszertana, amelyben pontos értelmezést kap a helynevek nyelvi jelként való funkcionálása is. Az empirikus vizsgálatok névadatok tízezrein alapulnak, és a helynévrendszer egészéről vázolnak fel összegző képet. A víznevek, a tájnevek és a mikrotoponimák tárgyalása mellett legnagyobb teret – a kutatási lehetőségekhez és a hagyományokhoz is igazodva – a településnevek különböző típusainak szenteltek a szerzők. Az egyes névfajták elemzésében a nyelvi szerkezetek analízise mellett kitüntetett figyelmet kaptak a kronológiai kérdések. A történeti folyamatok megértését gazdag illusztrációs anyag (térképek, diagramok), az adatokban való könnyebb eligazodást pedig mutatók segítik.

A könyv tanulságai messze túlmutatnak a nyelvtudomány keretein: elsősorban a magyarság történetével foglalkozó tudományterületek művelői használhatják fel kutatásaik során, de a munka – világos gondolatmenete, közérthető nyelvezete révén – élvezetes olvasmány lehet minden érdeklődő számára is.

Írjon véleményt a termékről