Rend és hűség (Johan Huizinga szellemi DNS-e)

„Ez a könyv arról szól, mitől lett klasszikus szerző Huizinga, miért olvassuk még mindig" - írja e nagy sikerű tanulmány szerzője, W. Otterspeer, a leideni egyetem történészprofesszora, több kiváló biográfia szerzője. Otterspeer Huizingát, az írót, a stilisztát mutatja be. (Végül is 1939-ben csak egy hajszálon múlt, hogy nem Huizinga kapta az irodalmi Nobel-díjat!) Otterspeer elsősorban arra irányítja a figyelmet, hogy milyen irodalmi eszközökkel alkotta meg a történész a maga történelemképét. Könyve azért nagy élmény, mert képes meggyőzni az olvasót arról, hogy Huizingát magáért Huizingáért érdemes igazán olvasni (ahogy Huizinga meggyőződése az volt, hogy a történelmet magáért a történelem adta közvetlen, szinte már érzéki élményért szabad csak tanulmányozni). A Huizingaművek szépsége a történészi látásmódból eredeztethető. Otterspeer könyvét olvasva világossá válik: Huizinga, akár nyelvészeti, akár irodalmi, akár történeti művet ír, minden esetben a „régit" ütközteti az „újjal", amelyről aztán kiderül, hogy nem is új, hanem ugyanaz, legfeljebb más köntösben. Ezt a már-már szépírói megközelítésmódot, ahogy Huizinga mindenütt ilyenfajta szembenállásokat lát, ezt nevezi a szerző a történész „szellemi DNS-ének". A tanulmány élvezetes stílusa, mély gondolatainak olvasmányos kifejtése méltó „hőséhez": könyvét ugyanaz a mozaikszerűség, a részletek iránti megkülönböztetett figyelem és „eleve stabilizált harmónia" jellemzi, mint a nagy történész legjobb munkáit. 

TARTALOM

Előszó 11
Bevezetés 13
ÉLET ÉS MŰ 17
Élet 19
Mű 34
OLVASÁS ÉS ÍRÁS 49
Olvasás 51
Írás 65
KONTRASZT ÉS HARMÓNIA 77
Kontraszt 79
Harmónia 92
SZENVEDÉLY ÉS SZINESZTÉZIA 105
Szenvedély 107
Szinesztézia 121
MÓDSZER ÉS MISZTIKA 135
Módszer 137
Misztika 150
EXTRAPOLÁCIÓ ÉS METAMORFÓZIS 163
Extrapoláció 165
Metamorfózis 177
KÓDA 189
Történelmi nagyság 191
Irodalom 199

Írjon véleményt a termékről