A Szakrális emlékeink nyomában első, 2008-ban megjelent kötete kapcsán elmondtam, hogy könyvem mindazoknak készült, akiket érdekel történelmünk, egyházunk múltja, akik fogékonyak a szakrális építészet, festészet és szobrászat iránt. S ebben benne vannak a fiatalok és az idősebbek, a diákok és a tanárok, az Ipoly mentiek s az Ipoly mentén túliak egyaránt. Mert mindannyian tudjuk, hogy pici templomaink is megszentelt helyei a világmindenségnek, de szabadtéri szakrális helyeink is összeköthetnek bennünket az örökkévalósággal. Olyan pontjai ezek a kozmikus mindenségnek, melyek tiszteletet parancsolnak, s ahol érdemes elcsendesednünk néhány percre. S ha az elmondottakhoz még hozzátesszük, hogy egy-egy kistemplom az adott település nyitott könyve, legszebb és legtiszteltebb helye, élő tanúja az elmúlt századoknak, csarnoka a hitnek s a művészetnek, akkor igazán illő, hogy a lehető legtöbbet tudjuk ezekről. Remélem, sorozatunk a már említetteken kívül segítséget tud nyújtani a regionális oktatáshoz: a történelem, a képzőművészet, a hittan oktatásához is. Ugyanakkor a templomokra elsősorban továbbra is úgy tekintünk, ahogyan hitünkhöz illik. S így e szent hajlékok őrei lesznek megmaradásunknak, anyanyelven elmondott fohászainknak, Istennel való kommunikálásunknak is.