250 éve született Kazinczy Ferenc, a magyar nyelv és kultúra megújítója, az irodalmi élet egyik szervezője. E könyvben mégsem az irodalomszervezőt, az irodalmi kánon megalkotóját, hanem az érzékeny és érzelmes magánembert szeretnénk közel hozni az olvasókhoz. Leveleiből, naplóiból válogattunk részleteket, hogy megrajzolhassuk az ifjúkor, a fogsága utáni keresés, a házasság, majd az idős kor magánemberét.
Meglepően új, akár mainak is érezhető embert fedezhetünk fel, ha elolvassuk a szerelmes, az udvarló, a családapa – egyszóval az eddig nagyrészt ismeretlen – Kazinczy írásait. A szövegekhez olyan képeket, festményeket, metszeteket válogattunk, amelyek a magyar későklasszika, a polgárosodó biedermeier és a polgári életre vágyó Kazinczy világát, hangulatát érzékeltetik. Ezért főleg a 18-19. századforduló és a 19. század elejének ugyancsak ismeretlen magyar képzőművészeti anyagát hoztuk a kötet lapjaira, több esetben első publikációként. Célunk, hogy a képek ne puszta illusztrációként jelenjenek meg a szövegek mellett, hanem kép és szöveg kölcsönösen értelmezze, erősítse egymást, és még teljesebb képet adjon Kazinczy és környezete átalakuló, izgalmas világáról.