A T. S. Spivet különös utazása c. könyv hátsó borítón Stephen King ajánlója olvasható:
„Két jóslat a T. S. Spivet különös utazásával kapcsolatban: az olvasók éppúgy imádni fogják, ahogyan én, és kevesen akadnak majd közöttük, akik tapasztaltak már bármi effélét. Padlót fogtam Reif Larsen tálentumától, gazdagsága, fantáziája fölvillanyozott. Íme, egy könyv, amely véghez viszi a lehetetlent: ötvözi Mark Twaint, Thomas Pynchont és A család kicsi kincsét. A jó regény szórakoztat, a kiváló olyan, akár az égi adomány azoknak az olvasóknak, akik elég szerencsések, hogy rájuk leljenek. Ez a könyv kincs.”
És még néhány vélemény a regényről:
"Az első oldalon beleszerettem T. S. Spivet különös utazásába." (The Washington Post)
"Sajátosan egyéni megoldásokkal csordultig teli... elbűvölő és diadalmasan eredeti...pompás zamatú regény. (Elle)
"T. S. Spivet különös utazása ...nem hasonlítható semmihez, amit valaha a kezünkbe vettünk. Szellemes (és állítólag a főhős által produkált) széljegyzet-illuszrációk gazdagítják, eleven erő, humor és bölcsesség hatja át." (Vanity Fair)
Valóban a könyv szinte minden oldalának szélén egy fekete-fehér rajzot, vagy magyarázó szöveget találunk. Így a négyzet alakú lapok két részre vannak osztva, egy könnyen olvasható megszokott formátumó szövegrészre és attól jobbra vagy balra egy képes fülszöveges részre. Egy molyos hozzászólónak az általános iskolai fizika könyveket jutotta eszébe, az ábrák és a tördelés miatt: "Azokat utáltam, ezt meg imádtam. De különben tudtam, az első pillanattól, hogy szeretni fogom." (Random Sky)
A regény főszreplője egy 12 éves kisfiú, akinek történetét ajánlom a főhőssel egyidős olvasóknak és természetesen felnőtteknek, akik szerettek gyerekként rácsodálkozni a természet szépségeire...
Fülszöveg:
Miután az isten háta mögötti tanyán élő tizenkét éves térképrajzoló zsenit, T.S. Spivetet váratlanul telefonon értesítik a Smithsonian Intézetből, hogy elnyerte a rangos Baird-díjat, a normális élet - már amennyiben a családi vacsoraasztalnál folytatott társalgás feltérképezését annak tekintjük - félbeszakad, és kezdetét veszi az egész országot átszelő bizarr utazás, amely a montanai tanyáról a washingtoni múzeum patinás termeibe röpíti a főhőst.
T.S. egyedül vág neki, virradat előtt azzal a tervvel indul el, hogy föllóg egy tehervonatra, és potyautasként jut el keletre. A szerelvénnyel együtt kalandjai is nekilódulnak, a fiú pedig aprólékos gonddal dokumentálja, feltérképezi, szemléltető ábrákba, grafikonokba foglalja élményeit, egyebek között a Közép - Nyugat legendás féregjáratait, a látszólag visszafelé forgó autókerekekkel és a McDonald's gyönyöreivel egyetemben.
Vajon az ember hogyan ábrázolja térképen a családjáról leszűrt bonyolult tanulságokat, miként juttatja kifejezésre a szívfájdalom, a magány és a szeretet finom rezdüléseit? Bizonyos kérdésekre választ kapunk, ám közben mindegyre újak vetődnek föl.