Az író hatvanadik születésnapjára jelentette meg a Magvető ezt az elegáns és tartalmas kötetet: esszé-, kritika- és tanulmánygyűjteményt.
A sokfelé ágazó és hatalmas Esterházy-irodalomból azok az írások kerültek most egymás mellé, amelyek valamiképpen pregnáns módon mutatják be/elemzik a legfontosabb műveket. A műfaji paletta rendkívül széles: írótársak esszéi (Kertész Imrétől Nádas Péterig, Garaczi Lászlótól Forgách Andrásig, Darvasi Lászlótól Tandori Dezsőig, Márton Lászlótól Visky Andrásig), valamint szabványos és kevésbé szabványos hetilap- és folyóirat-kritikák, szaktudományos tanulmányok, kismonográfia-fejezetek egyaránt olvashatók a kötetben.
"Nem találunk szavakat." Paradox retorikai fordulat, amely szavakkal mondja el, ami látszólag kifejezhetetlen. De a három szó éppen azt teszi, amit nem lehet: kifejez valamit. Amikor a hetvenes évek végén megjelenik a huszonéves Esterházy Péter Termelési-regénye, éppen ezzel a paradoxonnal kezdődik. Mindez akkor némileg mást jelentett, mint ma. Ma másért nehéz szavakat találni, és más az oka annak is, hogy írók vállalják a lehetetlen feladatot.
De valami nem változott azóta sem: a talált szavakat olvassuk, és magunk is keresgéljük a szavakat, amikor a művekről beszélünk. Ennek a kikerülhetetlen feladatnak a krónikája ez a kötet. Esterházy kritikusai a legelső könyveit?l megtapasztalták (megszenvedték?) a kritikai nyelv elégtelenségét. Az eltelt harminc év számtalan Esterházy-olvasatot hozott, nemcsak következtetéseiben, de érvelésében és nyelvében is igen különbözőket. Amikor ezek közül válogattunk, a változatosság mellett a fő szempontunk az volt, mennyire veszik komolyan a feladatot: szavakat találni.