A Tanár úr kérem 13. kiadása keménytáblás vászonkötésben jelent meg a Móra Kiadónál. Bevezetőként Illés Endre sorait olvashatjuk Karinthy Frigyesről, az utolsó fejezetben pedig Karinthy Frigyes kisdiák korából származó naplójának néhány lapját találjuk. Köztük pedig a klasszikus, megunhatatlan középiskolai "képek" foglalnak helyet. Ezek a karcolatok Karinthy diákéveibe visznek vissza minket. A történeteket Kass János 2-3 oldalanként felbukkanó fekete-fehér illusztrációi díszitik.
A Tanár úr kérem, Karinthy egyik legismertebb műve, 1916-ban jelent meg először. A jó humoró, hangos röhögésre késztető könyv nemcsak a fiatalok kedvence, bármilyen életkorban ajánlható újraolvasásra.Több szókapcsolat (lógok a szeren, röhög az egész osztály, magyarázom a bizonyítványom) már külön életre kelt és elhagyva a könyvet, a köznyelv bevett, tréfás fordulatává vált.
Rövid részlet az Eladom a könyvem c. fejezetből:
"Tehát lássuk csak. Ez a tavalyi természetrajz, ötödik kiadás, lényegesen javítva, átdolgozva. Lényegesen átdolgoztam magam is – a hátulsó fedele levált, annyi baj legyen. Az első fedelen egy mértani rajz. A 178-ik lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87. ábra), sajnos, igen kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett kiradírozni – a rozmárra, tavaly, mikor még ifjú voltam, és nem gondoltam a jövőre, oda meg direkte tussal festettem rá a bajuszkötőt. Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötő mégis látszik. És vajon melyik beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az egész 172-ik lapot kőporral bedörzsöljem, míg vékony lett, mint a selyempapír? Mert hogy az Állatvilági Statisztikai Térkép közepéből egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen, az rendben van, arra emlékszem, akkor repülőgépet szerkesztettem, és kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket igazán nem kellett volna körös-körül kicsipkézni, nehéz, verejtékes munkával, hogy aztán egy vékony pálcikával összesodorjam az egészet, amit képtelenség kisimítani, mindig visszakunkorodik.
Egészben véve azonban igen csinos könyv. Így, kicsit messziről nézve, félig behúnyt szemmel, nagyon takaros, rendes könyv."
Fülszöveg:
A tízéves gyermek Karinthy bölcs szemlélődéssel, érett humorral veszi tudomásul a felnőttek, a tanárok, sőt a többiek hibáit, erényeit is. Szívvel-lélekkel él az iskolában, az osztályban, s bár mulat mindenen, mégis nagyon komolyan, halálosan komolyan veszi az egészet. Ez derül ki a naplójából, amely igazolja a Tanár úr kéremnek, ennek az örökérvényű írásnak érzelmi keletkezését. Az osztály a legfőbb jó, soha annyit nem lehet nevetni, soha annyira nem lehet félni, mint ahogy azt az ember az osztályban tette. Az ember egy életen át nosztalgiával gondol vissza a hajdani örömökre, szorongásokra. S hogy mennyire hiteles élmény Karinthyé, bizonyítja az, hogy az emberek változnak, az iskolák, a diákok cserélődnek, de ez az élmény a ma gyereke, felnőttje számára ugyanolyan friss erővel hat, éppolyan aktuális, mintha mostanában történt volna meg, s éppen vele.