Az Új Magyar Museum első darabja Kassák Lajos novelláiból nyújt válogatást. A kortárs előd, Mikszáth palócai köszönőviszonyban sincsenek Kassák tót figuráival, annál inkább megvonható a móriczi világhoz való rokonság,... „... persze meglepő, hogy ezt a párhuzamot meg tudjuk vonni, hiszen írónk ízig-vérig nagyvárosi figura, aki a paraszti világba csak látogatóba, anyaggyűjtés okából látogat el. Ahogy Babits és Kosztolányi elbeszélő irodalmának hatásait sem lenne tanulságmentes végre kimeríteni, de legalább felvázolni. Avagy, megejteni egy vizsgálatot, hogyan erősödik fel az intellektuális prózakezelés az alkotó korosodásával,megérésével. Esetleg észrevenni, hogy a legtöbb novellája halállal vagy pusztulással végződik […], és meglepő erővel vonzódik a sötét tónusokhoz, úgymint vér, nyomor, elnyomorodás, kilátástalanság… […] Összevetni a kassáki prózanyelvet költészete nyelvével, és elcsodálkozni a hihetetlen találkozásokon és a még hihetetlenebb elkülönbözéseken… A gyermek- és kamaszábrázoláshoz megidézni Csáth novellisztikáját…”– írja Zalán Tibor a kötet utószavában.