Bár az örökösen fanyalgó kultúrsznobok egyértelműen másodrangú zenei műfajnak minősítik az operettet, tény, hogy - ellentétben velük - a nagyközönség a kezdetektől fogva a mai napig imádja, kívülről fújják a slágereket, rajonganak sztárjaiért. Eredete valószínűleg a francia opera-comique-ig nyúlik vissza, amelyből kifejlődött a romantikus bécsi operett.
Itt lett népszerű Kálmán Imre is, aki (Lehár Ferenc mellett) a műfaj kiemelkedő magyar képviselője, azzal az elvitathatatlan érdemmel, hogy az operettet "hazai ízekkel fűszerezte" és elsősorban a Csárdáskirálynő által világhíressé tette. Ennek a darabnak a történetét mesélik el a szerzők.
A bevezetőt és Kálmán Imre pályájának összefoglalóját követően olvashatunk a mű keletkezéséről, 1916-os és 1954-es bemutatójáról, számos kulisszatitokkal, kultúr- és színháztörténeti, sőt, helyenként politikai csemegékkel körítve. A fejezetet a felhasznált források és irodalom jegyzéke, illetve névmutató zárja.
A kiadvány második felében a Csárdáskirálynő szövegkönyvének két változata található: az eredeti 1916-os, és a korabeli elvárások szerint cenzúrázott és átírt 1954-es verzió. Zárásképp a bemutatókra reflektáló cikkeket, kritikákat találunk. A szöveget színes és fekete-fehér fényképek, reprodukciók illusztrálják.