Széles körű kutatáson alapuló tanulmányában Ágoston Vilmos összehasonlít Erdély 1940-1944 közötti időszakában elkövetett néhány katonai atrocitást, azoknak egyes irodalmi alkotásokban megjelenő képével. Annak ellenére, hogy a magyar-román konfliktus sokat vitatott tere Erdély, a szerző leírja a térségben legtöbbet szenvedő közösségnek, az erdélyi zsidóságnak a tragikus sorsát, amelyik elszenvedte mindkét nép diszkriminatív törvényeit és megsemmisítésére törő gyakorlatát. Bebizonyítja, hogy az úgynevezett "történelmi érvekre" épülő irodalomban az írók hasonló stilisztikai eszközöket használnak a nemzeti gyűlölet leírására. Könyvével hozzájárul az egymásnak ellentmondó nemzeti képzelet dekonstrukciójához.