A Kalligram Kiadó András Sándor e monográfia értékű tanulmánykötetével köszönti szerzőjét, a hatvanéves Kukorelly Endrét.
„Az »egzisztenciális feszengés« csak az egyik lehetőség. A továbbiak: »megbékélt feszengés«, »beletörődött feszengés«, »létfeszengés«, »megbékélt nyugtalanság«, »nyugtalan meglét«, »létnyugtalanság«. Ezeknek a költészete Kukorellyé, ez az ő közérzete. Műveiben ő ez a közérzet. Olyan emberé, aki számára nincs bizonyosság, aki ebbe beletörődött, heroizmus, szomorúság nélkül, de némi megindultsággal és humorral. Az apróságok igen fontosak és egyáltalan nem meghatározottan fontosak, mindet behelyettesítheti más. Mindegy, a közérzetet mi érezteti. A költőnek nincs azonos önmaga, én és ön sohasem fedik egymást, önérzet és érzett ön(maga) szintén nem, hiszen az, amit magyarul »önérzet«-nek mondunk, mindig az én retorikáján át jelentkezik, szólal meg, indíttatásáról pedig keveset tudni.
A Kukorelly-féle közérzet nem olyan, hogy a sült csirke tölcsérként érinthetne, csak olyan, hogy a lepedő nehezékként. Olykor.
Olykor másként.“