A 19. században a politikai propaganda jelentősége egyre nőtt. Ez a jelenség elválaszthatatlan volt a társadalom iskolázottabb és politikailag aktív rétegeinek megerősödésétől, valamint a tömegpártok – jellemzően a baloldali, szociáldemokrata pártok – megjelenésétől. Azonban az igazi áttörést az első világháború jelentette, mely a modern politikai propaganda fejlődésének nagyon fontos állomása volt. Az első világméretű háborúban – melyet állampolgárok tömegeinek frontra vezénylése, a rendkívül súlyos harctéri veszteségek és a hátország létrejötte jellemzett – mindkét katonai tömb fontos feladatnak tartotta a katonák és civilek meggyőzését. Az első nagy világégés időszaka alatt alakultak ki azok a működési mechanizmusok, amiket aztán a későbbi időszakokban is sikerrel tudtak alkalmazni. Ennek következtében az 1910-es évek végére már rendelkezésre álltak mindazok a feltételek, amelyek lehetővé tették a modern politikai tömegpropaganda megvalósulását. A tömegek politikai aktivizálódása; a propagandatevékenység intézményesülése; a közvélemény befolyásolására, manipulálására alkalmas eszközök és módszerek rendelkezésre állása; a tömegeket megmozgató események megjelenése. Ezek voltak azok a legfőbb elemek, melyek együttes és tudatos alkalmazása – kiegészülve egy mozgósítására alkalmas ideológiával – a hatékony tömegpropaganda alapjait jelenthették. A kommunizmus tulajdonképpen ezeket az elemeket használta fel és foglalta egy egységes rendszerbe, mely lehetővé tette, hogy az élet szinte minden területére kiterjessze ezt a tevékenységet, ezzel megteremtve a modern politikai propagandát.