A költői levél műfaja különös sorssal rendelkezik a magyar irodalomban: a 18. század utolsó harmadában gyorsan elterjedt, majd fél évszázad múltán nyomtalanul elenyészett. E monográfia szerzője olyan összetett értelmezési keretben tárgyalja e jelenséget, amely egyezteti az irodalomtörténeti és a kommunikációtörténeti szempontokat. A mű első felében történeti-politikai megközelítést érvényesít; ezt egészíti ki az episztola mediális meghatározottságának vizsgálata.A szerző műfajtörténeti megközelítése új megvilágításba helyezi a 18. század értelmiségének társas kapcsolatrendszerét.