Árnyas főutca

"Blau Sándortól nem fognak elkobozni sem benzinkutat, sem gőzmalmot, de még termény- és gabonaáru-nagykereskedést sem, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindent nem koboznak el tőle; hanem csak a vasalóját fogják elkobozni, mivelhogy varrógépe nincs. És a hatóság, merőben tréfából, időnként megjelenik ellenőrizni vajon Blau Sándor titokban, egészen véletlenül nem tart-e mégiscsak vasalót a háznál, holott az nincs megengedve. Azonkívül érkezett egy feljelentés, hogy kitől, az mindegy, és különben is, amely szerint éjszakánként varrógépzakatolás hallatszik az udvarra nyíló ablak felől; de azért, hogy kimutassák jóindulatukat, mindjárt el is mondanak egy viccet, mégpedig olyan viccet, amelyet a kor szelleme sugallt, és amelynek Zs-vitamin a csattanója."

A nagysikerű, immár második kiadásban megjelenő Árnyas főutca, már amennyiben hihetünk a szerzőnek, és miért ne hihetnénk, "egészében is, részleteiben is a képzelet szülötte". És valóban, a regényben elbeszélt események megtörténhettek akár így is. A magyar zsidóság ellen a harmincas-negyvenes években elkövetett szörnyűségek ismeretében azonban nem a valóság és az írói képzelet maradéktalan különválasztása a legfontosabb feladat, hanem az emlékezés - a főutcán innen és túl is.

Írjon véleményt a termékről