NAGY LAJOS (1883-1954) kora szerint a Nyugat nemzedékéhez tartozik, sokáig munkatársa, sőt egy időben főmunkatársa volt a Nyugatnak, mégsem az ő körükből való: politikailag balra áll tőlük. Habár különböző műfajokban formált kitűnő műveket, irodalmi rangja szerint egy nagy novellaíró nemzedék legnagyobb novellaírói között van a helye.
Cselédlány törvénytelen fia volt, akit iskolás koráig tanyai béres nagyszülei neveltek. Az isten háta mögül került Budapestre, hogy idővel jellegzetes nagyvárosi író váljék belőle. Rendkívül jó tanuló volt, és rendkívüli testi ereje is volt. (Még hetvenéves korában is, súlyos szívbetegen, egy kézzel görbítette össze a kampósszöget, hogy megmutassa, telik még az erejéből).
Sok tapasztalatot gyűjtött itt a polgári élet kicsinyességeiről és aljasságáról. A tízes évektől kezdve író és újságíró. Lelkesítik a naturalisták, és elragadja az orosz irodalom. Az élet mélységeiről akar hírt adni. Nagy Lajosban nyoma sincs romantikának. A húszas években - a Nyugat egyik rovatának szerkesztője. Ekkor hathatnak rá a különböző avantgardista törekvések is. Novellái néha közelednek a szabadon csapongó szabad versekhez. Az expresszionizmus gondolattársításai fel is frissítik stílusát. A harmincas évekre bontakozik ki a teljesen megérett művész. Túllépett a naturalizmuson. Drámai tömörséggel tudja ábrázolni a társadalom szükségszerű tragédiáit, s az ábrázolást hitelesíti az alakok nagy megfigyelőerőre valló lélektani ábrázolása.
Nagy Lajos látásmódjában van valami végletes tényszerűség. Még expresszionista megoldásai mögött is jelen van a dokumentumhitelességű adat. Lírai hangvétele mögött is a valóság hitelessége. Nemegyszer groteszk humora is az adatok sajátos csoportosításából származik. Megírta az egyik leghűségesebb és legművészibb szociográfiai művet, a Kiskunhalom című dokumentumkarcolat-sorozatot (1934).
Elsősorban és mindenekelőtt novellista volt: igazi területe a karcolattól az elbeszélésig terjed.