Alkibiadész apja korán meghalt, s így a sugárzóan tehetséges és szép ifjút nagybátyja, Periklész nevelte föl. Alkibiadész korán bekerült Szókratész körébe, és beleszeretett mesterébe. A dúsgazdag és fényűző életet élő Alkibiadész különösen fogékony volt a demokráciát ért kritikára.
Egy ízben berontott nagybátyja dolgozószobájába, de Periklész kérte, hogy ne zavarja, mert éppen a népgyűlés előtt tartandó beszédét fogalmazza, amelyben számot ad az elmúlt évről. "Inkább azzal foglalkoznál - vetette oda Alkibiadész -, hogy egyáltalán ne kelljen számot adnod a népnek!"