A kiváló rendező, aki az elmúlt évtizedek magyar film- és színházművészetének legnagyobb formai újítója, most új műfajban jelentkezik. A Füzetek – „Főúr, füzetek!” című könyve műfajilag Witold Gombrowicz Naplójához áll a legközelebb, azaz nem a személyes és társadalmi élet alkalmi eseményeit, történéseit rögzíti, sokkal inkább a belső gondolati-érzelmi felismerések, töprengések terepe e töredékes naplóforma. De éppen ez a „work-in-progress” jelleg adja a mű izgalmát és rangját, soha nem készen kapott nézetek, gondolatok jelennek meg, hanem az alakulásban lévõ szellemi műhelymunka művészi vívódásai, útkeresései.
Jeles András szkeptikusan bölcs művész, a Füzetek c. műve mégis azt bizonyítja a figyelmes olvasó számára, hogy mindemellett szenvedélyes és sokfelé figyelő ember, aki képes folytonosan felülvizsgálni nézeteit, így önmagát is. A Füzetek arról tanúskodik, hogy Jeles András műveit ezentúl nemcsak nézni, hanem olvasni is kell: ugyanaz a jelentős személyiség beszél.