A szerzőnek, az Eszterházy Károly Főiskola történész tanárának ez a munkája második, kiegészített kiadásban jelent meg.. A monográfia ismételt közreadása két ok miatt is fontos volt: egyrészt azért, mert a könyvesboltok kínálatából hiányzó tematikát feltétlenül pótolni kellett. (Adott témában Magyarországon az utolsó feldolgozás – nem számítva az 1996. évi első kiadást - Kósa János: II. Rákóczi György Bp., 1942. című életrajza volt.)
Másrészt a kutatási horizont - lengyelországi, oroszországi, ukrajnai levéltárak, könyvtárak - kitágításának eredményeképpen lehetőség nyílt arra, hogy az I. Rákóczi György és Apafi Mihály erdélyi fejedelmek uralkodását bemutató művek mellé II. Rákóczi György fejedelem diplomáciai és politikai tevékenységéről szóló munka is felsorakozzon.
A monográfia komplex módon foglalkozik a 17. század közepének nagy politikai válságával, a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság első felosztására irányuló svéd-brandenburgi-erdélyi-kozák(ukrajnai)-litván szövetkezés, Magyarországon kevésbé ismert részleteivel. A vizsgálatba került dokumentumok alapján a szerző nem tér ki a II. Rákóczi György felelősségét feszegető kényes kérdés elől sem.