Kele (puhatáblás)

Azt hiszem mindegy, hogy Fekete István melyik állattörténetéről írnék recenziót. Mindegyik történetéből sugárzik a természet iránti mély szeretet és tisztelet. Olyan nyelven tudott írni növényről, háziállaról, vadállatról, hogy az olvasó azt érzi, ő is részese az eseményeknek és milyen jó, hogy valaki ilyen gyönyörűen meg tudja fogalmazni helyette az érzéseit...

A  Kele című könyve egy sebesülése miatt Magyarországon maradó gólyáról szól. A sebe miatt nem tud elrepülni, csak az elmúlást várja, de az ember (akivel szemben Kele teljesen bizalmatlan) otthonába fogadja, és ápolja őt.  Az egy év alatt, amíg Kele náluk tölt nemcsak az emberrel, barátkozik össze, hanem a falusi udvar minden lakójával, elsősorban a szamárral és a kutyával, akikkel egy pajtában alszik.

De nemcsak Kele megható története ez a regény, hanem egy kicsiny falu életébe is bepillantást nyerünk: élet, halál, barátság, szegénység. Az állatok sokmindent nem értenek, mit miért tesz az ember, és az olvasó is elgondolkodik, hogy jól van e az úgy, ahogy a megszokás diktálja... 

Bakai Piroska fekete-fehér rajzai díszitik a könyvet. 

Rövid részlet  a könyvből:

"Kele nem ment messze Vahurtól, és máris újra tele volt a begye. A különféle bogarak között egy béka is szerepelt, mely alig bújt ki a téli szállásáról, máris szomorú szereplője lett a régi rigmusnak, melyet ugyan emberek találtak ki, mégis: csodálatos – igaz. 
E szerint a vers szerint a gólya megpillantja a békát. A béka lapul és pislog. Rossz sejtelmei vannak, és méltán. A gólya pedig megszólal: „Békula, békula, tudod, mi a régula?” 
„Lent” – felel a béka. 
„Nem igaz, mert fent!” – ellenkezik a gólya, és feldobja a békát a levegőbe. 
„Fent” – ijedezik a béka a helyreigazítástól, egyben a repüléstől. 
„Nem igaz, mert bent” – szól a gólya, és lenyeli a békát. 
„Bent” – törődik bele a béka a sors kegyetlenségébe. 
„Úgy van békula, ez a régula.” 
Kele ugyan nem tudta a versikét, de a regulát tudta."

Fülszöveg:

Kele, a gólya megsebesül, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Rémült és gyanakvó, mindenben és mindenkiben ellenséget lát, ám az ember gondjába veszi, és lassan összeszokik a háziállatokkal. Átvészeli a telet, azután ösztöneit felébreszti a tavasz és a nyár. Kele történetét Fekete István, a természeti világ és falusi élet bensőséges ismerője magával ragadóan meséli el az olvasónak. Vadon élő és ősidők óta emberhez szelídült állatok találkozását beszéli el, és megmutatja azt is, hogy az ember a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében. A szerző népszerű regényét a Móra Kiadó most felújítva adja közre.

dr. Pikó Béla be 2021. 12. 03.

( 5 / 5 )

Ez a könyv számomra kissé "kilóg" Fekete István állattörténetei közül. Ebben is szerepel természetesen az állat, Kele, a gólya, de az emberek közé kényszerülése miatt kicsit több (a természetesen többi könyvben is szereplő) "humán" elem, ami különlegessé és egyedivé teszi. (Ráadásul a gyermekkoromban kedvelt citromos kolbászra is - ami miatt sokszor gyanakodva néztek rám - történik utalás, amikor disznóölés előtt a késeket köszörüli a két "öreglegény"... azóta megtaláltam a receptet is...) Mint a szerző minden művében, ebben is vannak a történetbe elrejtett igazságok, az állatok véleménye az emberről, amit érdemes megszívlelni, akár ma is. A Fekete István által írt könyvek külön örömet jelentenek, mert pár hónapja egyik nagy könyvesboltban bóklászva, az ifjúsági irodalom polcain alig találtam magyar szerzőt, tőle pedig egy könyvet sem.)

Tételek: 1 - 1 / 1 (1 oldal)

Írjon véleményt a termékről