Téli berek (új, puhatáblás borító)

A korábbi véleményemet fenntartva, s a keménytáblás könyvhöz írtakat kiegészítve csak annyit, hogy ebben a kiadásban a régi, kedvelt illusztrációkkal találkozhatunk. A Tüskevár folytatása, ugyanazokkal a szereplőkkel és helyszínekkel, de értelemszerűen egy kicsit (vagy nem is kicsit) más. Nyár helyett tél, „gunyhó” helyett csinos kis ház a berekben, nemcsak Bütyök, hanem Gyula is szerelmes, s ettől vagy mástól még nehezebben kezelhető kamasz, hamarabb járó szája, mint esze (ez sokat elvesz a történetből)… Felnővő fiatalok, akik együtt, egymásra vigyázva alkalmasak arra, hogy kinn éljenek Matula felügyelete alatt a téli berekben, ahol már nem babra megy a játék – eltévedés, a jeges világban kinn töltött éjszaka alatti kihűlés, a beszakadó jég mind halálos veszélyt hordoz, s ismét meg kell találniuk magukat, és egymást, a barátságot és a bizalmat. Sokszor olvastam, de mindig szívesen veszem kezembe (ha nem is annyira, mint a Tüskevár-t). (A történetnek egy harmadik kötetét is tervezte Fekete István, melyben a vadászatba avatja be az ifjakat, de abból csak kéziratos töredékek készültek el.)

Régi, nagy élmények! A "Téli berek" és előzménye, a "Tüskevár" mindig ott voltak a polcomon, sőt, költözéskor a lassan kiürülő lakás egyik asztalán is, mert elővenni, belelapozni - sok-sok olvasás után szinte mindegy, hogy hol - lekötött. Matula természetes bölcsessége, Tutajos hebehurgya kamasz volta, Bütyök komolysága (mely soha nem komolykodás) adja a könyv lényegét, bár a többi szereplő is igazi karakter, s az egészet átszövi a természet szeretete, és ami ennél is több, tisztelete. Ezeket mindenkinek javaslom elolvasni! Mikor? Kiskamaszként olvastam először, és most, nyugdíjhoz közeledve is kedvelem. (Milyen kár, hogy a tervezett harmadik kötet töredékben maradt...)