Farkas Péter kisregénye, a Kreatúra, az ember által átélhető testi és lelki szenvedés legmélyebb bugyraiba vezeti az olvasót. A három hosszabb fejezetre tagolódó alkotás legfőbb kérdése: meddig képes az ember embernek maradni. Az éhezés, a magány, a félelem hogyan zárhat be valakit egy mások által megközelíthetetlen burokba, és ez az állapot hogyan engedi mégis, hogy ez a valaki tetteivel vagy gondolataival túlnőjön azon a világon, melytől el van zárva. Mindegyik részhez tartozik egy kép és egy személy. Az Éhezés című fejezet alapjául szolgáló képet James Nachtwey készítette Szudánban, 1993-ban. Az örök muselmann-ember látható rajta, egy "véglény", akinek a sorsa már születése pillanatában megpecsételődött.
A második szövegrész, a Magány alapjául egy fotósorozat szolgál: a képek a párizsi Émile Zola sugárút 6-os számú házától a Mirabeau híd alá vezetnek, a Szajna-partra. Az Antcsel Pál (Paul Antschel), vagyis Paul Celan útja. A Félelem képe Francis Baconé, az út pedig Friedrich Hölderliné, utolsó önálló lakóhelyétől Tübingen felé.
Farkas Péter húsbavágó prózáját olvasván megrendülve szembesülünk az emberi magány számunkra nem hétköznapi formáival.