Ázsia megismerése nélkül le lehet élni egy életet - így voltam ezzel magam is jó negyedévszázadon keresztül -, csak nem érdemes. Így tartom ma. Nem hiszem, hogy ez a varázslatos, természeti csodákban, hagyományokban és nem utolsó- sorban ételkülönlegességekben gazdag földrész különösebb népszerűsítésre szorulna (főleg nem általam), de úgy érzem, hogy az a sok élmény, amely az ezeken a tájakon tett kirándulásaim alatt ért, rengeteg másoknak is kijáró pozitív változást idézett elő bennem, így nem csak van mit, de van miért is mesélnem. Hátha valaki a tisztelt olvasók közül szintén veszi a fáradtságot, vagy egyáltalán: lehetősége nyílik választani a pénze hasznos elköltését illetően, és az egyik alternatíva épp egy távol-keleti utazás. Dönt, elutazik, levegőt sem kap a meglepetéstől, hazatér, és mintha kicserélték volna. Velem is így történt. Kinyílt a világ: tágassága és sokszínűsége mellett eltörpültek az eddig fenyegetőnek érzett lokális problémák, a szomszédban is megszeppent idegenként szerzett élmények, és emellett az újsághírek és a legendák, valamint a történelemkönyvek mesebelinek gondolt tüneményei megközelíthetővé, sőt megérthetővé váltak. Olyasmi kiváltságnak tűnik mindez, ami igen könnyen megszerezhető, csak valahogy ritkán jut eszünkbe, hogy igényeljük. Távol álljon tőlem, hogy túlmisztifikáljam a dolgot; tisztában vagyok azzal, hogy ugyanazon élmény más és más hatással van különböző habitusú emberekre, de miért hinném azt, hogy a magamfajtából nincs több? Nos, elsősorban nekik, a kulturális kíváncsiskodóknak szól ez a könyv.