András Sándor legújabb verskötetének hangneme egy olyan közérzet, amelynek a központja többes számú, maga a köz, mint köztes élet, közélet, közös élet, gyarapítva egy furcsa közöttemmel és egy még furcsább átközött-tel. A Közöttem ciklus versei öndialógusoknak tűnhetnek, az egyik megszólaló azonban első személyben, míg a másik a megszólíthatatlan harmadik személyben szól arról, amit és akit nem szólíthat meg.