Sebestyén Mihály novellái a történelem, illetve a magánélet eseményeit használják föl. Az író szimultán mozgatja a két szálat, s így egyrészt azt éri el, hogy a történelmi személyiségek emberibbé válnak, közelebb kerülnek a mindennapokhoz, másrészt viszont azt, hogy a kisemberek mitizálódnak, „megemelődnek” egy szinttel. Talán éppen az értékeknek ez az állandó ütköztetése teszi érdekessé a novellákat.